Monogámia – Valóban jó nekünk?

A tavalyi évben, The New York Times rovatvezetője, Ross Douthat merész jóslatot tett a házasság jövőjét illetően az Egyesült Államokban.Javaslata, miszerint a nyitott házasságok elfogadása amerikában emelkedik, a poligám házasság legalizálható lehet 2040-re.

Milyen változást jelent ez számokban? Nos, a többnejűséget elismerők száma, mint morális életmód választás, kétszer annyi most, mint 2001-ben volt. Akkor az amerikaiaknak csak 7%-a érezte így – azonban ez 16 százalékkal emelkedett az elmúlt 15 évben.

Természetesen, míg a kilátás, hogy a poligám házasság legálissá válik Amerikában túlzásnak tűnik néhánynak, több más országban ez már a megalapozott valóság. 200 államból közel 57-ben legális a több partnerrel való egyidejű házasság kötés. Országok, mint Egyiptom, Kenya, Líbia, Afganisztán, Indonézia, India, Kuwait és több más, elismeri a poligám (többnejűség) házasságot törvényesnek.

Nyugati értékek contra Természet?

Befogadja-e a többnejűséget a nyugati kultúra? Míg néhányan valószínűleg soha nem fogadnák el, indokolt lehet a több nyitott kapcsolat, figyelembe véve a válással végződő házasságok számát.

Nyugaton a házasságok mintegy fele válással végződik, ennek leggyakoribb oka a más partnerekkel létesített sex (több kultúrában). Kutatások kimutatták, hogy a házas emberek 20-60 százaléka létesít házasságon kívüli sexuális kapcsolatot legalább egy alkalommal.

Természetesen ez a szám valójában feltehetően magasabb, hiszen a válaszadók erre a kérdésre a hűtlenséget lekicsinylik.

Valóban, a “megcsalás” elmélete sokak által erkölcstelennek tekintett, de tényleg így kell lennie? Különböző tanulmányok az évek során arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi viselkedés természeténél fogva hajlik a több partnerrel való együttlétre, akárcsak a felfedezés, hogy a nők hajlamosak közösülés közben túlzó hangokat kiadni, amely vonza a többi potenciális partnert.

Ez, nyílvánvalóan eszméletlen, azonban ha igaz, akkor segít bizonyítani az elméletet, mely szerint az emberi természet nem monogánnak terveztetett.Az is bizonyított, hogy a férfiak spermaszáma növekszik, amikor távol vannak partnerüktől, jelezve a természetes hajlamot a több partner közti terjesztésre.

Megmentheti-e a viszony az elkötelezett kapcsolatokat?

Amennyiben több partnerűek vagyunk genetikai (és talán, mélyen gyökerező pszichológiai) szinten, akkor egy viszony a legjobb módja elmerülni szexuális igényeinkben, anélkül hogy elhagynánk házastársunkat. Egy elkötelezett kapcsolatban a sexuális érintkezés egyre kevésbé mutatkozik fontosnak, mivel az érzelmi intimitást helyettesíti a fizikai.

Ha a házasságban az egyik félnek magasabb a sexuális vágya, mint a másiké, a közösülés hiánya könnyen vezethet harag érzéséhez – és végső soron a házasság végéhez.

Azáltal, hogy egy vagy több partneri viszonyt tart fent, a férj, vagy a feleség nagyobb étvággyal merülhet impulzusaiba a házasságon kívülről. Ez megadja nekik a fizikai kapcsolatot, amire szükségük van, és lehetővé teszi, hogy összpontosítsanak az érzelmi örömre, amit a házastárs nyújt.

Ezt szem előtt tartva, a házasságon kívüli sex lehet a megoldás a telhetetlen étvágyra, hogy elkötelezett házasságban boldogok legyünk. Inkább, mint hagyni az ösztönöket építeni a kapcsolatban fizikai intimítás nélkül, amig a szétválás és a potenciálisan drága válás elkerülhetetlen lesz, az alapvető ösztönök gondozása logikus választás.

A nyugati társadalom egésze a szexuális vágy és érzelmi öröm közé nagyon szoros vonalat húz. Az érintkezés, természetesen, egy fizikai aktus, amely oldja a feszültséget, elengedi az endorfinokat és az egész testet megmozgatja. Az érzelmi intimitás ennél sokkal mélyebb és bonyolultabb.

Lehetséges az egyik fél számára létezni a másik nékül.

Elfogadni a tényt, és befogadni az elképzelést, hogy a monogámia talán ellentétben lehet a mentális, fizikai és érzelmi igényeinkkel, megoldása lehetne sok boldogtalan párkapcsolatnak.